22. fejezet

Egy igazi csajos hétvége nálunk nem is indulhatna a szokásos csajos számaink nélkül. Miután kipakoltam, és odaadtam a ruhákat és az ajikat, ráugrottam Petra hatalmas ágyára. Apu egy elég jó magánsuliban angoltanár, és nagyon sok a fizuja. Petra szobája is hatalmas, és meseszép. Apu nekem is mindent megvett, amikor ennyi idős volt.
-Alice! Átöltözünk az itteni cuccunkba?
-Aha-pattantam fel. Petra kihúzta az egyik fiókot, majd kivette a cuccunkat. Bal oldalt az enyém, jobbon pedig Petráé.
Jöhetett a zene. (You make me feel, Primadonna, How we do, Ho to be a heartbreaker, Whatay want for me, 21 guns, The way, Hot right now, I knew you were trouble, 22, Hurrricane, Ready or not, Up all n ight, One way or another, Best song ever, Slow down, Come & Get is, Boyfriend, Lolly, All around the world, Night to remember, Take a hint, Big Time Rush, Heartbreaker, Say you're just a friend, Tik tok, Twiglight és persze az elmaradhatatlan Vegas girl, Animal, Can't say no és R u crazy. Csupa csajos szám.) Körmöt festettünk, sminkeltünk, énekeltünk, táncoltunk, fotóztunk, pasikról beszélgettünk, és filemmealában Petya tönkre szokta tenni, nálunk meg Nick, szóval ezért szeretek Petránál aludni.
Egyébként éjfélkor feküdtünk le aludni. Persze, hogy rezgett a telefonom.
Jó éjt gyönyörűségek! xxx Rajmi
-Jajj de édes-mosolyodott el Petra. És eztután hiába várta, ő nem kapott Elődtől.-Ez annyira gáz...-mondta ki, de persze abban a pillanatban jött is az üzi.-Na azért. Alice! Ha koleszba mész, akkor attól még hétvégén jössz, ugye?
-Ritkábban, mert anyuhoz is mennem kell. Tudod milyen, nem?
-Okés. De az olyan furi lesz. Mert nekem te vagy a legjobb barátnőm is Kriszti mellett. És én úgy tekintek rád, mint a rendes nővéremre. Annyira örülök, hogy vagy nekem.
-Köszönöm-mosolyodtam el és megöleltem.
Amúgy Marcival álmodtam. Nagyon érdekes álom volt, mit ne mondjak. Aztán pedig jött Louis Tomlinson az 1D-ből és a Rock Me-t énekelte. Fuh te isten... Hogy én miket nem álmodok...

21. fejezet

És végre Szombat van! Mert hát igen, eltelt az első hét, de mit ne mondjak, nem történt semmi különös a suliban. A tanárok még lazák voltak, a nagyszünetben az elittel lógtunk. Minden ment a megszokott kerékvágásban. És szerdán anyuval este megbeszéltem, hogy mehetek koleszba lakni, ha Diussal vagy Dalmával leszek egy szobába. Amúgy mindenkinek megengedték, Barbie még gondolkodik rajta, hogy jöjjön.
Lényeg: szombat van, szóval ha végeztem a kajával, és összepakoltam a cuccom, indulhatok is apuékhoz. Ma kivételesen Nick csinált kaját: hamburgert.
-Alice! Elvigyelek apuékhoz, vagy Rajmival mész?
-Az utóbbi-mondtam, miközben a telóm kijelzőjét figyeltem. Dius küldött képeket, és azokat nézegettem.-Wháá, ez tiszta cuki!-kiáltottam fel, mire a bátyám furán nézett rám.-Csak ez a kép az-röhögtem el magam.
-Jajj, ezek a kamaszlányok...-sóhajtott fel Nick, anyu kedvenc mondatát idézve, mire aztán egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.-És mikor gyün'?-Hát ja. Nick előszeretettel beszél parasztosan.
-10 perc múlva-közöltem majd viszonylag csendben folytattuk a kajálást. Azért mondom, hogy viszonylag, mert a hangfalra rákötött telóból (ami Nick-é) üvöltött Avril Lavigne, és mindketten azt énekeltük. Avril a bátyám álomcsaja, tisztára oda van érte, és amikor kaja közben nem Conor Maynard megy, akkor ez a kötelező. Nekem jó hangom van (nem hiába vagyok énekkaros), de Nick sem panaszkodhat. Kedvencünk Avril-től a Let me go, mert azt tudjuk duettben énekelni.
Megrezzent a telefonom, vagyis SMS-em jött.
Késni fogok, dugóba keveredtünk xxx Raj
Megvárlak-írtam vissza. Mivel Nick csinálta a kaját, nekem kellett mosogatnom. Miután ezzel végeztem, szép lassan felsétáltam a szobámba, és bepakoltam a cuccaimat egy táskába. Rajmi még mindig nem jött, szóval volt időm bőven. Úgy döntöttem, szép leszek és kisminkelem magam. Smink alatt pedig szempillaspirált és egy icipici szemcerkát értek. Megfésülködtem, és csináltam egy fotót magamról.
A kezemen látható ékszert persze csak a fotó erejéig tettem fel, utána azonnal levettem, és beraktam a táskába, mert nekem nem kellett, Petra meg a múltkor kinézte magának. Johannának pedig a múltkor vettem a Tesco-ba egy cuki fejpánt vagy korona szerűséget, neki azt viszem. Unalmamban előszedtem a fotóalbumomat, és nézegetni kezdtem.
Első oldalon én és Dius vagyunk láthatóak. A kép még valamikor tavasszal készült.
Elmosolyodtam. Ez a kép annyira aranyos. Aztán következhetett a második oldal. Ezen a képen apu és Szilvi van. Ez is idén készült, csak ez akkor, amikor nyaraltunk. Ez a kedvenc képem.

Nem lehet azt mondani, hogy nem aranyos. Mert az. A harmadik oldalon egy egész friss kép volt. Én voltam rajta meg Rajmi, azt hiszem tegnap készült a kép. Szerintem tök cuki lett.

Wow. Ezután lapoztam, ám Rajmi lépett be a szobámba.
-Szia!-jött oda hozzám, leült mellém, és egyszerűen átrakott az ölébe. -Mit nézel?
-A fotóalbumot. Megnézed te is?-Rajmi bólogatott. Ugyebár lapoztam. Először a 3 éves húgom, Johanna volt látható. Annyira édes ezen a képen.
-Ő Johanna?-kérdezte Rajmi.
-Aha. Tök édes, nem?-mosolyogtam, majd a pasim jobban megnézte a képet, és elmosolyodott. Nem csodálom.

Hát nem édes? Igaz, hogy nyári kép, de Petrával ragaszkodtunk a hóember-fillinghez, és szegény húgomat végig sétáltattuk így a parkon. Mondjuk mindenki mutogatott, hogy "nézd már, milyen tündéri az a kislány".
_Nagyon cuki húgod van-mondta mosolyogva Rajmi. A következő oldalon a msáik húgom, a 12 éves Petra volt látható. Ő egy kicsit idősebbnek néz ki, mint amennyi, de nagyon szép lány, és állítólag rám hasonlít.

Amúgy ez is a nyaraláson készült, és amúgy az én felsőm van rajta.
-Ő Petra, akivel hétfőn már találkozhattál-mosolyogtam.
-Már nem azért, de 12 éves létére, nagyon szép lány. És hasonlít rád.
-Igen, gyönyörű lány. De rám biztos nem hasonlít-nevettem el magam, majd lapoztam.A következő kép egy régi kép anyuról és Kristófról. Anyunak azóta nincs frufruja, és Kristófnak sincs barnára festve a haja, ha nem felvállalja, hogy szőke. Ez azt hiszem még a tavasz elején készülhetett, amikor összejöttek.

-Anyu és Kristóf. Anno festette a haját-magyaráztam Rajminak.
-Nagyon jól mutatnak együtt-mosolygott. Aztán egy olyan kép következett, ami tényleg régi, 3-4 éves lehettem rajta, és az akkor még szőke(!) anyukám hátán csücsülök.
-Anyu és én-mondtam nevetve.

-Az te vagy?-kérdezte Rajmi szintén nevetve.
-Igen, miért nem tök nyilvánvaló?-röhögtem.
-De. Tiszta cuki vagy-mosolygott, majd megpuszilta a fejemet. Következő kép. Nick és én. Szintén 3-4 éves lehettem, Nick meg olyan 6-7. Én kiskoromban ezek szerint nagyon szerettem valaki hátán ülni, mert ezen a képen a bátyám hátán vagyok.
-Na jó. Ez te vagy. De ez ki?-ráncolta a szemöldökét Rajmi.
-Rajmi, akár hiszed, akár nem, ő Nick- Rajminak leesett az álla.
-Ez Nick? Te jó ég! Egyáltalán nem hasonlít rá. Atya ég...-mondta, én meg felröhögtem. Hát tény, hogy a bátyám most sokkal jobban néz ki. Jöhetett a következő kép.
-Alul Nick, felette én, aztán az unokatesónk Anna, és végül Petra.
-Hány évesek vagytok rajta?
-Nick 9, én 6, Petra 2, és Anna 3 hónapos talán.
-Nagyon aranyos-mosolyodott el. Következő képen egy kislány volt.

-Na és ő ki?
-Találgass-röhögtem el magam.
-Nemtom'. Ki ő, mondd már el!
-Dius- nyögtem ki,.
-Kajak?-röhögött fel.
-Olyan cuki, nem? 4 éves volt és akkor aludt nálunk először.
-Tök jó-mosolyodott el.
-Nincs több-mondtam, leraktam az ölemből az albumot, és megcsókoltam Rajmit.-Ideje lenne menni-álltam fel, és magam után húztam Rajmit. Beraktam az albumot a táskámba, gondolván megmutatom Petrának is. Azzal indulhattunk is. Megöleltem a bátyámat, aztán Rajmival összekulcsoltuk a kezünket, és így mentünk egészen a felhajtóig, mert Rajmi BMX-szel jött, szóval felpattant és úgy kísért el apuéig. Ott aztán rendsen elbúcsúztunk, integettem neki, majd ő már fel is pattant a bicójára, és elment. Én meg bementem, ahol aztán Johanna futott elém.
-"Elisz"!-kiabált, és megölelt.
-Szia Johanna!-kaptam fel az ölembe, majd nyomtam egy jó nagy puszit az arcára.
-Hiányoztál-mondta a húgom a nyakamba csimpaszkodva.
-Te is nekem baba-raktam le. Persze Petra is futott le egyből az emeletről.
-Alice!-ölelt meg, és adott két puszit.-Már alig vártam, hogy gyere. Hát a Rajmit hol hagytad?
-Majd csak holnap jön Nickkel és Előddel.
-Jaa. Na gyere!
.Öhm, Petra! Szólok apunak és anyudnak, hogy itt vagyok-és mint egy varázsütésre, apu már ott is volt az előszobában. Köszöntöttük egymást, majd Szilvivel is dumáltam pár szót, és Petra nagy örömére végre felmentem vele a szobájába. Na, akkor induljon a hétvége!

20. fejezet

Anyuék hívtak Skype-on. Én nem zavartatva magam, hogy Rajmi ölében ülök, azonnal felvettem.
-Ciao!-köszönt bele anyu a kamerába.
Howdy!-szólt bele Krsitóf szintén olaszul a kamerába.
-Anci! Kristóf! Szijjasztok'!
-Alice, már nem azért, de megkérdezhetm, hogy kinek az ölében ülsz?
-Ja, persze-mosolyogtunk össze Rajmival.-Anci, Kristóf, bemutatom nektek a barátomat, Rajmit. És mielőtt még megkérdeznéd Anci, igen, ő a "pasim", és nem, nincsenek rossz szándékai, igen, annyi idős, mint, igen, a mi sulinkba jár, sőt osztálytársam, igen, ismerem kellőképpen ahhoz, hogy kapcsoltaban legyünk, és nem, még csak ti plussz Dius tudja.
-Huh. Ebben benne volt mindnen, amit kérdezni akartam.
-Várj Christine, azt nem kérdezted meg, hogy páwa-e a gyerek!
-Igaz! Alice, Rajmi páwa?
-Nem, nem az-néztem döbbenten a kamerába. Anci régebben mindig döbbenten nézett, amikor valami szlenget mondtam, ám amióta anyu Kristóffal van, általában ismeri az összeset. Az már egy más kérdés, hogy Kristóf honnan tudja ezeket.
-Óh, remek! Akkor te csak jó fiú lehetsz!-kacsintott anyu elég furán, Kristóf pedig elpirult. Hát, ha neki ez bejön... -Isten hozott a családban, Rajmi!-köszöntötte végül mosolyogva.
-Rajmi, én nem vagyok Alice vér szerinti apja, csak a nevelője, de szerintem ezt te is tudod, de nem is húzom tovább a szót, a lényeg a lényeg: szóval nekem, mint Alice nevelőapjának meg kell ígérned, hogy vigyázni fogsz Alice-re.
-Megígérem!-mosolygott egy nagyot Rajmi, és belepuszilt a hajamba.
-Anci, Kristóf, most már elég lesz! Rajmi a barátom, minden happy, de inkább meséljetek, hogy ott milyen!
-Hát képzeld..!-kezdett el anyu mesélni. Vagy fél óráig dumált és dumált, néha Kristóf is beleszólt.-Na de most mondd: mi a helyzet Nick-kel?
-Jajj, ne is mondd!-kezdtem bele én is a panasz áradatba. És anyu szereti ha panaszkodnak neki, így elő jött belőle a pszichológus, így elég fura dolgokat mondott. Anci ugyanis pszichológus. Rajmira néztem, és láttam, hogy meg van döbbenve, de a szemei mégis nevettek.
-Jól van, Alice. Már csak egy hét, nyugi! Ki fogod bírni! És ha már Nick, apád telefonált-láttam, hogy Kristóf össszeráncolja a szemöldökét. Mindig ezt teszi, ha meghallja apu nevét, pedig tök nyilvánvaló, hogy anci is szereti aput, és apu is szereti anyut, csak már egyikőjük sem ÚGY, hanem barátilag. Sőt, anyu mutatta be apunak Szilvit, apu pedig évekkel később bemutatta anyunak Kristófot, szóval nem is értem, miért ez a szemöldök ráncigálás.-Azt mondta, hogy kihasználják még ezt a jó időt, és Vasárnap lemennek egyet fürdeni Zánkára. Azt mondta, hogy te mehetnél Szombaton, ellennétek addig Petrával, Nick meg menne reggel. És még azt mondta, hogy reggel Nick elhozhatná magával Elődöt, Petra barátját, és akkor ő is menne. De gondolom, mivel úgyis a furgonnal mentek, Rajmi is mehet reggel Nickkékel. Mit szóltok?
-Én persze, hogy megyek! Szombaton amúgyis átmentem volna Petrához "csajos" hétvégét tartani. De ez így remek. Rajmi, neked van kedved jönni?-néztem rá kérlelően.
-Hát nem tom'. Van kedvem, csak nem illetlenség? Mármint nem is hívtak, meg minden...
-Dehogyisnem!Én most hívtalak! El nem tudod képzelni, hogy Gerald mióta várja, hogy Alice-nek barátja legyen, szívesen elvisz.
-Na?-mondtuk anyuval teljesen egyszerre.
-Okés. Megyek.
-Szuper!-mondta anyu, én meg inkább megpusziltam.-Dius?
-Mennek Gödöllőre a hétvégén, sőt már Pénteken sem jön suliba.
-Nyaralnak ők is?-kérdezte mosolyogva Kristóf.
-Áh dehogy, csak valami vetélkedős bigyó. Tudod, olyan, mint a Postás-Sportnap, csak ez Dius apjának a cégénél lesz. És kötelező menniük, pedig se neki, se Petyának nincs kedve menni. Mondjuk Petya úgy fogta fel a dolgot, hoyg lóghat a suliból, de ez részletkérdés-mondtam, mire Rajmi elnevette magát.
-Na jól van fiatalok! Hagyunk benneteket, hadd hancúrozzatok.
-Az még azért messze van-mondta Rajmi.-Vagyis egyenlőre nincs a tervben.
-Okés-mosolygott anyu.-Léptünk, hi! Call your dad in connection with the weekend. I love you, good night, hello!-mutattak szívet a kamerába.

Wháá, de jó idő lehet ott; gondoltam, majd egy gyors búcsúzás után kinyomtam őket. Aztán küldtünk egy képet, amin Rajmival vagyunk (az első közös kép).

Hát egész jó kép lett. Imádom Rajmit!
Az este hátralévő részében filmet néztünk összebújva. 11-kor indult haza eredetileg, de az ajtóban fél órán keresztül föltartottam, és nem hagytam menni. De ezt ő sem bánta. Mikor elment, boldogan feküdtem az ágyamba. De a telóm rezgett.
Jó éjt! xxx Rajmi
Honnan tudtad, hogy még nem alszom?-válazsoltam, így még jó egy órát SMS-eztünk, de én sajnos kiejtettem a telót a kezemből, ugyanis bealudtam.

19. fejezet

Tök boldogan mentünk haza. Rajmival fogtuk egymás kezét fogtuk, nem félve attól, hogy valaki meglát minket, mivel az út eleve rövid, meg az osztálytársaim nagyrészt a kerület másik felében lakik. Hogy ettől miért félnénk, hogy valaki meglát minket? Mivel még csak 3 napja ismerjük egymást, és a többiek furán néznének ránk. Szóval még várunk minimum egy hetet, aztán vállaljuk csak fel a kapcsolatot. Jujj de várom már! Hiszen nem olyan kellemes így "bujkálnunk". Elkísértük Diust az anyukája fodrászüzletébe, aztán úgy döntöttünk, visszamegyünk hozzánk. Nick éppen az előszobában készülődött.
-Hali!-léptünk be.
-Csumi! Nem tod', hogy anyuék mikor jönnek már meg? Mert nekem most lépnem kell Meliékhez.
-Kristóf telefonált, hogy még egy hetet maradnak. Meg hogy majd este hínak Skype-on.
-Zsírkirály! Na én léptem is, ne gyújtsatok fel semmit, ne legyen semmi gáz, és legyetek jók. Csősztök!-mondta, majd kilépett az ajtón.
-Öhm Alice?
-Igen?
-Hány éves a bátyád?
-19-sóhajtottam.-De most még rosszabb, mint általában, mert most "csajozó üzemmódban" van.
-Akarom én azt tudni, hogy mi az?-ráncolta a szemöldökét Rajmi.
-Nem-röhögtem el magamat, majd Rajmi magához húzott és megcsókolt. Ezután felrángattam a szobámba.
-Na és most mit csinálunk?
-Hát mivel ma Conor Maynard maratont akartam tartani, meg is teszem.
-Melyik az a Conor?-én pedig a falamra mutattam, ami tele volt Conor Maynard-os poszterekkel. Hát nagy fan-ja vagyok, na.
-De hallod így biztos tudni fogom-röhögte el magát.-És különben is: ennyire szereted?
-Rajmi!-léptem közelebb hozzá.-El kell mondanom valamit. Conor Maynard életem szerelme, nálam ő az első, hiába vagy te a pasim.
-És mivel tudom őt leelőzni?
-Ha te vagy Conor Maynard. De tudtommal nem, szóval ezt bebuktad.
-A fenébe-röhögte el magát.
-Na gyere ide, te!-nyomtam csókot a szájára.
-Akkor mutasd ezt a gyereket!-mondta, mire én beindítottam a laptom-on a szokásos YouTube lejátszási listámat. Rajmi leült a laptop elé, és figyelte Conor Maynard-ot.
-Nem olyan rossz ez-mondta végül.-Lejátszhatom még egyszer?
-Akár ezerszer is-mosolyogtam. Rajmi figyelmesen végig hallgatta, majd keresett egy szöveget a Neten. És bakker simán elénekelte a Vegas Girl refrénét, pedig csak kétszer hallotta.
-Na?
-Most megelőzted Conort ültem le az ölébe mosolyogva. Így ültünk és a neten szörfözgettünk, majd hívott anyu Skype-on.

18. fejezet

Egyszer megszólalt a Smells like teen spirit cimű szám a Nirvana-tól, ami annyit jelentett, hogy valaki hívott. Felvettem.
-Halló?
-Szia Alice, Kristóf vagyok!
-Szia!-mondtam boldogan. Kristóf anyu barátja, nagyon rendes, én is és Nick is imádjuk. Igaz, hogy 7 évvel fiatalabb anyunál, de már jó féléve együtt vannak, és meg bízunk benne. Imád minket, és ugyanolyan jó apa, mint az igazi apukánk.-Mizujs?
-Szóval anyukáddal úgy döntöttünk, még maradunk egy hetet, ha ez nektek nem gond. Mármint ha nem boldogultok, akkor természetesen haza jövünk.
-Jajj, Kristóf, ne is beszélj ilyenről! Tök jól meg vagyunk Nick-kel, ti is gondolom jól elvagytok anyuval, meg rátok fér a pihenés, nyugodtan maradjatok.
-Jajj, Alice, úgy örülök! Imádlak! Köszönjük szépen!
-Ez tök alap.
-Na megyek, anyukád hív. Legyetek jók, imádunk benneteket, millió puszi! Majd este hívjatok minket Skype-on! Szia!
-Mi is, puszi, szia!-nyomtam ki boldogan.
-Smells like teen spirits? Menj már!-röhögött ki Marci.-Ez ugye nem komoly?
-Most miért, mi bajod van vele?
-Semmi, a legjobb dal, de hogy pont neked legyen ez a csengőhangod... Ez egy kicsit...
-Mondjuk már 3 éve ismersz, és lehet, hogy ha egy kicsit nyitottabb lettél volna felém, megtudtad volna, hogy imádom az ilyen zenéket, de nem, én le vagyok szarva a számodra-vágtam közbe.-Miért van az, hogy minden egyes osztálytársam tudja, hogy ez a csengőhangom, te meg nem? 2 éve ez a csengőhangom, és te is tudod jól, hogy egy időben mindig a suliban hívtak, szóval hallhattad. Te meg csak AZT tudod, és mondjak valamit? Ezt is leszarod. És igen, Rajmi megcsókolt. És igen ő is tetszik, és ő legalább foglakozik vele. De ehhez neked semmi közöd-osztottam ki.
-Na jól van, szerinted erre én kíváncsi vagyok?-mondta sértetten Marci.-Lépek, csá!-állt fel, majd kisétált. Ezt elcsesztem volna? Nem hiszem, mert én is leszarom őt.
-Szóval tetszek neked?-kérdezte Rajmi.
-Én kimegyek a mosdóba-mondta Dius.
-Jó, és igen tetszel. Nagyon is.
-Te is nekem. Huh. Hát öhm... Megpróbáljuk együtt?-nyújtotta a kezét. Elgondolkodtam.
-Megpróbáljuk együtt-helyeztem bele a tenyerébe a keze, és összekulcsoltuk az ujjainkat, majd megöleltük egymást szorosan. Szóval így történt, hogy Rajmival összejöttünk.

17. fejezet

Mint mondtam, beültünk egy "Mekibe". És nincsen mekizés Petronella (a fél tesóm) nélkül. Persze, hogy most is itt volt. Az egyik fiú ölében ült, noha volt hely még bőven, ahol a barátaival helyet foglaltak. Amint meglátott, egyből felállt, és odajött hozzánk.
-Sziasztok!-köszönt elég lazán. Mondjuk maga a hugom elég laza, szóval evvel nincs gond. Most egy fekete nadrág volt rajta kockás inggel, egy saruval, haján (ami szőke és lágy hullámos, hasonló, mint az enyém) fejpánt, csuklóján karkötők. 12 éves létére eléggé csinos.
-Szia Petra!-adtam 2 puszit neki, majd Petra megölelte Diust is. -Srácok, ő itt a féltesóm, Petronella. Szigorúan Petra-mosolyogtam.
-Hali-köszönt Marci.-Varga Márton, Marci.
-Én pedig Molnár Rajmund, Rajmi-azzal a fiúk plussz Dius leültek egy asztalhoz.
-Na mesélj. Ki az a srác?
-Előd. Tudod, akiről már meséltem, h milyen helyes meg minden. 1 évvel idősebb, és végre észrevett! És képzeld! Megkérdezte, hogy járok-e vele. Persze, hogy igent mondtam.
-Oh. És mikor jöttetek össze? Vagy hogy volt?
-Alice, hidd el, imádlak és te vagy a legjobb, de ezt majd hétvégén elmesélem. Mindent úgy, ahogy volt, de látszik, hogy Marci már vár-ezen felhúztam a szemöldököm, és Marci felé fordultam, aki ahogy meglátta, h nézem, egyből másfelé nézett-és Előd is vár engem, ugyhogy megyek is. Majd gyere hétvégén! Ja és majd hozz ruhákat. Szia Alice!-ölelt át, majd visszament az asztalához. Elmeséltem Diusnak, hogy mi történt a hugommal, majd a fiúk vettek nekünk sajtburgert, így azt ettünk. Sokat hülyültünk és nagyon jól elvoltunk egymással. Marci is atom jó fej volt, Rajmi pedig néha megfogta a combom az asztal alatt, mert persze szorosan mellettem ült, amit én bevallom, nem bántam. Marci pedig vagy nem vette észre ezt, vagy nem érdekelte a dolog. Elvégre Rajmival már igen közel vagyunk a járáshoz, szócal ha esetleg összejönnénk, akkor Marcinak ezt igenis el kéne viselnie szó nélkül. Vajon féltékeny lenne?

16. fejezet

Szóval megérkezett Dius is, de hozta magával Marcit is. Dius szokott olyat csinálni, hogy magával hozza Dalmát, amikor elvileg egyedül kéne jönne. De hogy pont Marcit hozza? Persze amikor még őt szerettem, akkor bezzeg egyszer sem hozta. Nem értem... Na mindegy.
-Sziasztok!-köszöntött majd ölelt meg minket Dius. Én amikor megöleltem, odasúgtam:
-Miért pont ő?-De Dius nem válaszolt.
-Csumi! Nem gáz, hogy én is jöttem?-kérdezte Marci. Mi összenéztünk Rajmival.
-Nekem nem-vontam meg a vállam.
-Vagy megzavartam valamit?-húzta össze a szemöldökét.
-Igen. Éppen nagyon fontos dolgunk volt. Egymást fotózgattuk-mondta Rajmi, mire minden felröhögtünk.-Szóval drága Marci-karolta át haveriasan Marcit-, mondd te is "csíz"!-majd le is fotózta magukat. Így megint evvel szarakodtunk. Folyton egymást fotóztuk. Sőt még az udvarra is lementünk! Rólam például készült egy remek kép:

Gyönyörű, nem? Rami büszke lennne ránk. Az udvar után visszamentünk a szobámba, és folytattuk a fotózgatást. Én gyorsan bekapcsoltam a laptomom, hogy lecsekkoljam a facebookot. 1 ember ismerősnek jelölt.
-Úrsiten, halljátok? Liza bejelölt face-n!-mondtam.
-Ki a rákom az a Liza?-kérdezte Rajmi.
-A fizika tanár, te retardált-mondta Dius.
-Az a Liza?-kérdezte Marci.-És nem te őt?-bólogattam.-Alice, ez már haladás. Ő az első tanár, aki megjegyezte a nevedet!-mondta, mire felröhögtünk, mert igaza volt.-Na de azért erre kiváncsi vagyok. Muti már a prof.képét, pls!
-Az hát!-értett egyet Dius, majd mindannyian oda nyomorogtak körém, én meg rámentem a tanárnő prof. képére.

Tyű. Szép egy nő, mondhatom. Ma is ebben a szerelésben volt. Mondjuk nem értem, miért kellett rá írni a képre, hogy Lisa, de mindegy.
-Lájkold már be!-mondta Marci, mire én nyomtam rá egy like-ot. Azta. Már 189 like volt rajta. Hát úgy látszik van egy pár ismerőse.
-Te Alice! Menj már rá az én adatlapomra!-szólt Marci.
-Miért?
-Mert meg akarom kérdezni, hogy nektek mi a véleményetek  a profil képemről.-Így hát rámentünk. Persze részemről már be volt lájkolva, pedig 1 hete rakta fel.

Azta. Marci nagyon helyes. 342 like pedig ugyancsak ezt bizonyítja.
-Szerintem jó lett-mondta Dius.
-Ja, cool lett, tesó!-pacsizott Rajmi Marcival.-Ugye kellett hozzá a profi fotós...
-Ja-röhögött fel Marci.-Lányok, csakhogy tudjátok, miről van szó, Rajmi készítette a képet.
-Oké-mosolyogtam.
-Na és Alice a te véleményed?
-Öhm.. Hát szerintem is jó lett.-vontam meg végül a vállam.
-Köcce!-röhögött fel.
-Tényleg, mutassátok már meg Dius képét lécci'!-szólt Rajmi. Diuson láttam, hogy elvörösödik, de azért megnyitottam a képét.

-Azta!-szólt Rajmi.-Ezen rohadt szép vagy. Halál komoly. Ez rohadt jó, nem Marci?
-Bakker, Dius ez te vagy?-kérdezte nevetve Marci, mire Dius mosolyogva bólogatott.-Nagyon szép vagy, tényleg. Ez eddig még fel sem tűnt.
-Látod Dius, mondtam, hogy nagyon szép vagy-öleltem meg az én drága legjobb barátnőmet, aki aszerint a 2 fiú szerint is szép, akikbe bele vagyok esve. És jöhetett Rajmi képe.

-Te jó ég, hogy ez milyen régi!-röhögött fel a kép alanya.
-De király!-mondta komolyan Marci.-Mindig is megakartam tanulni gitározni, de túl lusta vagyok hozzá. Éppen ezért marad a gitárosok csodálata.
-Azt a rohadt! Varga Marci, a suli legmenőbb gyereke csodál engem! Úristen!-mondta Rajmi, mire minden felröhögtünk.
-De amúgy nagyon cuki lett-mondtam én. Erre pedig Rajmi átölelt. Dius szerint is jó lett, így pedig jöhetett az én képem.

-Alice!-visított Dalma.-Annyira szép vagy!-majd a nyakamba ugrott. A fiúk dermedten néztek a képernyőre.
-Alice, ez ki******* jó lett, gyünyörű szép vagy rajta!-mondta Marci.
-De most komolyan, ez biztos valami génhiba. Hogy lehet valaki ennyire csodálatos és gyönyörű?-szólt így Rajmi.
-Köszi fiúk!-öleltem át őket egyszerre. Aztán kikapcsoltuk a gépet, és elindultunk, hogy beülnk egy "Meki"-be. Anyu úgyis csak este ér haza.