10. fejezet

A rettentően kínos veszekedésünk Marcival, eléggé megrázott. De úgy döntöttem: erős leszek, és azért is megmutatom Marcinak! Na mindegy, nem lényeg. Viszont következett a rettegett matek óra mindenki "nagy örömére". A mi drága matek tanárunk nem más, mint Kiválló (igen, 2 l-lel), ugyanis Bogdán Márta tanárnő minden második szava a kiválló. És igen, ismétlem, 2-lel, mivel ő is így mondja. Na mármost elsőre gondolom más csak röhög ezen, mi is ezt tesszük, ám ha észreveszi ezt, akkor bizony nagy dolgozat. Ha 3 kérdésre nem tudsz válaszolni, akkor pedig úgy bevágja az 1-est, mint a sicc, de ez részletkérdés.
-Lapot előkészíteni!-csapta be most is maga mögött az ajtót. Hozzá tenném, hogy még nem is csengettek, ráadásul Melus épp mögötte jött be, és komolyan mondom, becsukta, vagyis inkább becsapta Melus orra előtt az ajtót.
-De tanárnő, még be sem csengettek!-szólalt fel Markus. És megmondom őszintén, ez bátor tett volt tőle.
-Mit mondasz, fiacskám?-Ja igen. Kiválló egy kicsikét süket is. Mellékes.
-Azt tanárnő, hogy még nem csengettek be.
-És a fele osztály még nincs is itt-szólt az előtte ülő Zotya.
-Áh, szóval így állunk. Két 16 éves taknyos akarja megmondani, hogy mikor van csöngetés, és mikor nem?
-De ha egyszer így van!-szólt Markus.
-Ezt komolyan gondoljátok? Ti oktatottok engem, aki 30 éve itt tanít ebben a suliban?
-Tanárnő! Ez azért így nem igaz. Ez a harmadik éve ebben a suliban, megint össze tetszik keverni minket az előző sulijával-szólt Orsi.
-Jól van no, elnézést. De azért akkor is tudom, hogy mikor csöngetnek.
-Hát nem úgy néz ki-súgta oda Zotya röhögve Markusnak.
-Mit mond??-ordított Kiválló.-Mondja csak szépen a nevét mind a kettő! De maga is kisasszony!
-Vágó Orsolya.
-Vágó, magának innentől kezdve nem lesz makulátlan az anyaga. Ellenőrzőt kérek!
-Tessék?-kérdezte ijedten Orsi.
-Jól hallotta. Maguk is. Nevet kérek!
-Horváth Zotya.
-Na ne hülyüljön már! Magát Zotyának nevezték el a szülei?
-Igen, tanárnő. Engem senki nem hív Zoltánnak.
-Gratulálok Horváth, ezt kérdeztem szerintem is. Ellenőrzőt!-majd szinte kikapta Zotya kezéből azt.
-Tanárnő! És mi lesz Márkkal? Ő nem is kap beírást?-kérdezte Orsi.
-Megint kioktat? Mit képzel ön magáról?
-De hát én csak szólni...
-Nincsen de!-ordított Kiválló Orsi szavába.-Felber, most megköszönheti Vágónak, hogy beírást kap. Markus röhögve odafordult Orsihoz.
-Hát Orsi, szégyelld el magad!-mondta, mire az egész osztály felröhögött (már akik bent voltak a teremben).
-Röhögött?-kérdezte idegesen a tanár.
-Nem röhög, együtt érez!-mondta Csani.
-Na elég volt 10.g! Most azonnal mindenki,de tényleg mindenki ki rakja az ellenőrzőjét!-ordított, mi meg alig tudtuk visszatartani a röhögést. Rajmival összenéztünk, és láttam rajta, hogy nagyon szórakoztatja a mi drága, jó matektanárunk. Nem csodálom.
Körülbelül a 6. ellenőrzőbe írt be, amikor becsöngettek, és beözönlöttek a többiek. Kiválló meg úgy lefehérdett,  hogy azt hittük elájul.
-Mi megmondtuk!-kiáltott fel tökéletesen egyszerre Markus és Zotya.
-Befogja a száját!-ordította a tanár.-Mert az óra elkezdődött.-Hát ez kész. Én már szinte sírtam a röhögéstől. Mindannyian vártuk a kicsengetést, egy részt, hogy minél előbb megszabaduljunk Kiválló-tól, másrészt pedig elmesélhessük a storyt azoknak, akik nem voltak itt bent.
Szóval nálunk így telik egy matek óra.