Anyuék hívtak Skype-on. Én nem zavartatva magam, hogy Rajmi ölében ülök, azonnal felvettem.
-Ciao!-köszönt bele anyu a kamerába.
Howdy!-szólt bele Krsitóf szintén olaszul a kamerába.
-Anci! Kristóf! Szijjasztok'!
-Alice, már nem azért, de megkérdezhetm, hogy kinek az ölében ülsz?
-Ja, persze-mosolyogtunk össze Rajmival.-Anci, Kristóf, bemutatom nektek a barátomat, Rajmit. És mielőtt még megkérdeznéd Anci, igen, ő a "pasim", és nem, nincsenek rossz szándékai, igen, annyi idős, mint, igen, a mi sulinkba jár, sőt osztálytársam, igen, ismerem kellőképpen ahhoz, hogy kapcsoltaban legyünk, és nem, még csak ti plussz Dius tudja.
-Huh. Ebben benne volt mindnen, amit kérdezni akartam.
-Várj Christine, azt nem kérdezted meg, hogy páwa-e a gyerek!
-Igaz! Alice, Rajmi páwa?
-Nem, nem az-néztem döbbenten a kamerába. Anci régebben mindig döbbenten nézett, amikor valami szlenget mondtam, ám amióta anyu Kristóffal van, általában ismeri az összeset. Az már egy más kérdés, hogy Kristóf honnan tudja ezeket.
-Óh, remek! Akkor te csak jó fiú lehetsz!-kacsintott anyu elég furán, Kristóf pedig elpirult. Hát, ha neki ez bejön... -Isten hozott a családban, Rajmi!-köszöntötte végül mosolyogva.
-Rajmi, én nem vagyok Alice vér szerinti apja, csak a nevelője, de szerintem ezt te is tudod, de nem is húzom tovább a szót, a lényeg a lényeg: szóval nekem, mint Alice nevelőapjának meg kell ígérned, hogy vigyázni fogsz Alice-re.
-Megígérem!-mosolygott egy nagyot Rajmi, és belepuszilt a hajamba.
-Anci, Kristóf, most már elég lesz! Rajmi a barátom, minden happy, de inkább meséljetek, hogy ott milyen!
-Hát képzeld..!-kezdett el anyu mesélni. Vagy fél óráig dumált és dumált, néha Kristóf is beleszólt.-Na de most mondd: mi a helyzet Nick-kel?
-Jajj, ne is mondd!-kezdtem bele én is a panasz áradatba. És anyu szereti ha panaszkodnak neki, így elő jött belőle a pszichológus, így elég fura dolgokat mondott. Anci ugyanis pszichológus. Rajmira néztem, és láttam, hogy meg van döbbenve, de a szemei mégis nevettek.
-Jól van, Alice. Már csak egy hét, nyugi! Ki fogod bírni! És ha már Nick, apád telefonált-láttam, hogy Kristóf össszeráncolja a szemöldökét. Mindig ezt teszi, ha meghallja apu nevét, pedig tök nyilvánvaló, hogy anci is szereti aput, és apu is szereti anyut, csak már egyikőjük sem ÚGY, hanem barátilag. Sőt, anyu mutatta be apunak Szilvit, apu pedig évekkel később bemutatta anyunak Kristófot, szóval nem is értem, miért ez a szemöldök ráncigálás.-Azt mondta, hogy kihasználják még ezt a jó időt, és Vasárnap lemennek egyet fürdeni Zánkára. Azt mondta, hogy te mehetnél Szombaton, ellennétek addig Petrával, Nick meg menne reggel. És még azt mondta, hogy reggel Nick elhozhatná magával Elődöt, Petra barátját, és akkor ő is menne. De gondolom, mivel úgyis a furgonnal mentek, Rajmi is mehet reggel Nickkékel. Mit szóltok?
-Én persze, hogy megyek! Szombaton amúgyis átmentem volna Petrához "csajos" hétvégét tartani. De ez így remek. Rajmi, neked van kedved jönni?-néztem rá kérlelően.
-Hát nem tom'. Van kedvem, csak nem illetlenség? Mármint nem is hívtak, meg minden...
-Dehogyisnem!Én most hívtalak! El nem tudod képzelni, hogy Gerald mióta várja, hogy Alice-nek barátja legyen, szívesen elvisz.
-Na?-mondtuk anyuval teljesen egyszerre.
-Okés. Megyek.
-Szuper!-mondta anyu, én meg inkább megpusziltam.-Dius?
-Mennek Gödöllőre a hétvégén, sőt már Pénteken sem jön suliba.
-Nyaralnak ők is?-kérdezte mosolyogva Kristóf.
-Áh dehogy, csak valami vetélkedős bigyó. Tudod, olyan, mint a Postás-Sportnap, csak ez Dius apjának a cégénél lesz. És kötelező menniük, pedig se neki, se Petyának nincs kedve menni. Mondjuk Petya úgy fogta fel a dolgot, hoyg lóghat a suliból, de ez részletkérdés-mondtam, mire Rajmi elnevette magát.
-Na jól van fiatalok! Hagyunk benneteket, hadd hancúrozzatok.
-Az még azért messze van-mondta Rajmi.-Vagyis egyenlőre nincs a tervben.
-Okés-mosolygott anyu.-Léptünk, hi! Call your dad in connection with the weekend. I love you, good night, hello!-mutattak szívet a kamerába.

Wháá, de jó idő lehet ott; gondoltam, majd egy gyors búcsúzás után kinyomtam őket. Aztán küldtünk egy képet, amin Rajmival vagyunk (az első közös kép).

Hát egész jó kép lett. Imádom Rajmit!
Az este hátralévő részében filmet néztünk összebújva. 11-kor indult haza eredetileg, de az ajtóban fél órán keresztül föltartottam, és nem hagytam menni. De ezt ő sem bánta. Mikor elment, boldogan feküdtem az ágyamba. De a telóm rezgett.
Jó éjt! xxx Rajmi
Honnan tudtad, hogy még nem alszom?-válazsoltam, így még jó egy órát SMS-eztünk, de én sajnos kiejtettem a telót a kezemből, ugyanis bealudtam.