Éjfélkor Rajmi elkezdett rázni. Meglepődve láttam, hogy az ölében alszom.
-Bocsi, hogy felkeltelek, de én is bealudtam, és holnap suli, szóval haza kéne mennem. Meg gondolom neked is elő kéne készülnöd.
-Basszus, persze, menj csak!-azzal felugrottam az öléből és kikísértem. Az ajtóban visszafordult és mélyen a szemembe nézett.
-Ne engedd, hogy ez miatt összetörj. Gondolj arra, hogy valaki szeret téged. Mint például én-azzal közelebb hajolt és megcsókolt. Először meglepődtem, aztán visszacsókoltam. Csókcsatánk vagy 5 percig tartott, Rajmi átölelte a derekamat, én meg a nyakában kapaszkodtam, és alig akartam elengedni. Amikor elhúzta a száját, bevallom csalódott voltam, de a fejét az enyémnek támasztotta, és úgy beszélt.- Kérlek, hagyd Marcit, én vagyok neked én. Szerelmes vagyok beléd,  Alice!-azzal nyomott egy "jóéjt csókot" és elindult. Amig az utca végén nem tűnt el, kint álltam az aktóban és néztem.  Aztán bementem, és előkészítettem a holnapi ünneplőruhámat. Ez az egyetlen nap, amikor nem kell egyruhát hordanunk. Szóval előkészítettem minden cuccot, amit holnap viszek, majd vegyes gondolatokkal feküdtem le aludni.

Reggel Diusék jöttek értem. Mindent, de tényleg mindnet elmondtam neki, hogy mi is történt tegnap.
-Szóval akkor te és Rajmi....?
-Nem tudom. Mert tudod, hogy én szeretem Marcit, de amikor tegnap Rajmi mecsókolt az jól esett és én visszacsókoltam őt. Sőt, alig akartam elengedni.
-De ő azt mondta, hogy szeret, nem?
-Igen.
-Jujj, várom mi lesz ebből!-mondta Dius izgatottan.
A sulinál ünnepélyesen kiszálltunk, immár 10.-es diákként.