2013. december 13., péntek

1. fejezet

-Alice, kelj már fel!- kiabált Dius a fülembe. A nyár utolsó napja nem is kezdődhetne jobban....
-Még egy kicsit Dius!
-Nem lehet Alice! Nem lustálkodhatsz az utolsó napon is! Kelj fel!-mondta teljesen komolyan.-De siess már, mert Marci vár minket!-Én meg a Marci név hallatán persze azonnal felkaptam a fejem. Ugyanis Marci az én szerelmem immár 2 éve. Na mármost erről csak Dius és Dalma tud,  Marci pedig nem, sőt szerintem nem is sejti, mert én semmi olyat nem is csináltam, amivel fel figyelhetne rám. Ja, de. A mellette lévő padba ültem. Divatosabb, csinosabb ruhákba kezdtem el járni. Sminkelni kezdtem magam. Vettem egy hajvasalót, hogy egyenes lehessen a hajam. Mindig mosolyogtam rá. De jött a nyári szünet, mi anyuval, Nickkel és Diusékkal kiutaztunk Londonba 1 hónapra a nagyiékhoz, és nem is láttam. Mikor hazajöttünk, ő és családja volt nyaralni. Szóval összegzésben egész nyáron nem is láttam. Tehát ezért kaptam fel azonnal a fejem e név hallatán. Ledobtam magamról a takarót, és rohantam a fürdőszobámba. Gyors fogmosás, arcmosás, fésülködés, szokásos smink (szemcerka és szempillaspirál) és bíbelődés a hajjal. Összefogtam kontyba, mert bár lehet, hogy most augusztus 30-a van, de van vagy 38 fok.  Felvettem egy laza fehér ruhát, és készen is voltam. Kimentem, Dius meg majd összeesett a röhögéstől!
-Nem hiszem el, hogy már megint bevettem! Menj a francba, Dia!-röhögtem én is. Mivel én is elkészültem, összeszedtük a strandcuccokat, és el is indultunk.  Dalmának köszönhetően tudtuk, hogy Marci és vele együtt az egész iskolai elit ott lesz. Tudtuk, hogy hol a törzshelyük és direkt arra mentünk. Ők persze azonnal köszöntek, és ragaszkodtak hozzá, hogy velük maradjunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése