9. fejezet

A lyukas óra sem tart örökké, itt is kicsöngetnek. Rajmit nem nagyon érdekelte, hogy csöngettek, ki húzta a füléből a fülest és a hátraforduló Petyával kezdett dumálni. Dius is hátrafordult, és a tanulókártyájáról áradozott nekem. Éppen jót röhögtünk valamin, amikor Barbara és hű csatlósa, Lara csörtetett oda hozzánk. Petya éa Rajmi egyből elcsendesültek, és kíváncsian néztek a lányokra.
-Azt hiszed, most menő vagy? Mert rohadtul nem. Én százszor jobban megcsináltam volna-mondta lenézően Barbi.
-Már ne is haragudj, drága Barbi, de nem én csináltam, hanem a bizottság, nekem csak ott kellett lennem, illetve leadnom az információkat, amiket pedig az osztály adott meg-vágtam vissza. Kristóf is odaért, ám Barbi és Lara sértődötten kiviharoztak a teremből.
-Bocs Barbara nevében is. Tudod, hogy milyen-mondta, majd barátnője után ment. Mi összenéztünk Diussal. Megszoktuk, hogy ha Barbara valami baromságot csinál, vagy megsért másokat, Kristóf kér bocsánatot. Hát bevallom, tőlem most kért talán másodszor, mert Barbara engem eddig viszonylag bírt. Vagyis inkább elviselt. Dalma odajött hozzánk, és Diussal kimentek a mosdóba (wc tündérek, mindig ezt csinálják). Petya is eltűnt, így ketten maradtunk Rajmival. Szó szerint, mivel az egész osztály kivonult a teremből, mihelyst csengettek. Rajmi mosolyogva nézett, én pedig feltettem a nagy kérdést.
-Rajmi. Amikor múlt éjjel megcsókoltál...-nem tudtam befejezni, mert megláttam az ajtóban döbbent arccal álló Marcit.
-Te megcsókoltad?-kérdezte Rajmitól elég idegesen.
- Igen. Mert én szerelmes vagyok belé,és ha jól tudom, te már összetörted a szívét.
-Kérsz egy pofont, vagy megküzdessz kettőért?-kérdezte idegesen Marci.
-Na jó, Marci befoghatod. Semmi közöd nincs ahhoz, hogy mi mit csinálunk!-üvöltöttem azzal a sráccal, akibe egészen vasárnapig szerelmes voltam. De ilyen az élet. És nem értem,miért húzza magát ezen föl, hiszen ő nem szerelmes belém. Elvileg. Meg gondolom gyakorlatilag is.