Szóval Marciékkal maradtunk.
-Persze, maradunk veletek, csak nekünk még átkéne öltözni bikinibe-mondtam Dalmának,de Marci válaszolt.
- Okés, itt kint megvárunk benneteket -mosolygott RÁM, majd Dalmához fordult.- Remélem addigra Rajmi is ideér.- Na, hogy ki is az a Rajmi, azt nem tudom. Biztos valami deszkás páva gyerek, Marci újdonsült haverja. Ismereteim szerint ugyanis ilyen gyerekekkel barátkozik Marci. Na mindegy, szóval Diussal együtt elindultunk az öltözők felé. Csak egy szabad fülke volt, Dius azt nyomban el is foglalta, én meg várhattam. Láttam, hogy az egyik ajtó nyílik, szóval elindultam felé, de pechemre egy ajtót pont előttem vágtak ki, így persze izomból neki mentem.
-Áucs!-kiálltottam fel. Az illető (aki egy fiú volt) azonnal odajött hozzám.
-Jajj, ne haragudj! Kérlek szépen ne haragudj, nem direkt csináltam, nem volt szándékos, hidd el! Nagyon-nagyon sajnálom!
-Nincs semmi gond, csak egy kicsit fájt, de elviselhető-nézem fel a fiúra, aki kicsivel magasabb volt, mint én és szörnyen helyes. Elég fura fejet vághattam, mert a fiú arcáról eltűnt az aggodalom (!) és elmosolyodott.
-De tényleg ne haragudj! Mutasd, hol fáj?-én a homlokomra mutattam, mire ő odahajolt és adott rá egy puszit!
-Köszi, már is jobb lett-mondtam nevetve.
-Tudtam! Amúgy Monár Rajmund vagyok, Rajmi -nyújtotta a kezét.
-Alice Jhonsson.
-Szóval te nem vagy magyar? Na jó, ez hülye kérdés volt, hiszen kiválóan beszélsz magyarul. Akkos esetleg kaphatnék egy magyarázatot?
-Persze. Szóval nem vaygok magyar, a családommal akkor költöztünk Magyarországra, amikor még kicsi 2 éves voltam, és azóta itt lakunk.
-Ja, értelek már. Én is csak 4 éve lakok Budapesten a nagynénémnél.
-Szüleid?
-Anyu mér rég meghalt egy autóbalesetben, nem is emlékszem rá, apu meg börötnbe került egy olyan dolog miatt, amiben nem is ő volt a hibás. Én meg jöhettem a nénikémhez lakni Budapestre Pécsről.
-Jujj, te szegény. Ne haragudj, de most mennem kell átöltözni, mert a barátaim már várnak. Szívesen csevegnék még, de itt fognak hagyni.
-Okés, semmi gond. Itt megvárlak.
-Rendben-mosolyogtam. Nagyon gyorsan öltöztem, és amikor kiléptem, Rajmi valóban ott várt. -Mehtünk-mondtam, majd én elindultam, ő pedig mögöttem jött. A strandon megszoktam, hogy mindenki a fenekemet stíröli, nem tudom miért, éás tudtam, hogy Rajmi is ezt csinálja.
-Te, Rajmi, nem jössz ide mellém?-mondtam nevetve.
-Nem, nekem tökéletes lesz itt hátul-vágta rá azonnal. Megálltunk Dius fülkéje előtt (ő még mindig nem végzett) és vártunk. Dius amikor ki lépett, meglepődve nézet, hogy egy fiúval vagyok.
-Hé, te nem Kristina néni nevelt fia vagy?-kérdezte Rajmitól.
-De. Az vagyok, akkor te vagy az a Diána, nem?
-Dius. Na, de most vár minket strand, ugyhogy let's go!-mondta és kifutott, mi meg röhögve mentünk utána. Kiérve az összes fiu végigmért engem, és szerintem tetszett nekik, amit látnak, majd amikor Rajmi kilépett, egyszerre ugrott oda hozzá mindenki. Szóvel ez az a agyerek, akit az előbb lepáváztam. Hát mindegy.
A nap végül is jól telt el, Marci és Rajmi elég sokat foglalkoztak velem, meg mindenki atom jó fek volt, de sajna eljött a 4 óra, és nekünk mennünk kellett Diussal. Rajmi egyből felajánlotta, hogy elkísér, mire Marci felhúzta a szemöldökét és közölte, hogy ő is jön. A többiek meghuták  vállukat, és elrohantak egy másik medncéhez, mi pedig az öltzők felé vettük az irányt.
Marci deszkával volt, Rajmi pedig bmx-szel, mi meg gyalogolhattunk melltük egészen a fodrászüzletig.  Mivel a fiuk nek artak bejönni, beültek egy közeli moziba valami vadonatúj akciófilmre, mi meg mosolyogva mentünk be a fodrászüzletbe.
*
Mindeketten varázslatosan festettünk, Dius anyja olyan jól megcsinálta a hajunkat. A fiúkra még így is vártunk 10 percet, de ez nem volt baj. Mosoylogva jöttek ki, majd megdícsértek minket. Aztán a csapat eloszlott. Rajminak sürgősen el kellett húznia valahova, Diusnak meg az üzletben kellett maradnia segíteni a nagy forgalom miatt.
-Na, jók legyetek!-intett Dius, majd visszament a boltba, mi meg elindultunk hazafelé Marcival. Már egy ideje csendben baktattunk, amikor megszólaltam:
-Miért kísértél el te is minket?
-Baj?
-Nem, ez csak egy kérdés.
-Mindegy. Elkísértelek benneteket és kész.
-Talán nem bírod Rajmit?
-Rajmi a legeslegjobb fej gyerek a világon, és bevallom kicsit féltelek tőle.
-Mert?-mondtam meglepődve, ugyanakkor alig tudtam visszatartani a mosolyomat.
-Rajmi nagyon rendes meg minden, és nem akarom, hogy a viselkedése miatt téves ábrándokat keltsen benned. Millió lány szívét törte össze már.
-Már nem azért, Marci, de te is ugyanezt csinálod. Csak te egy lányét milliószor.
-Mi? Én?
-Felejtsd el, amit mondtam!
-Nem!-állított meg.-Nem fogom. Mi az? Kinek a szívét töröm én össze?
-Az enyémet, te barom!-ordítottam és patakokban folytak a könnyeim.- De *****ra nem veszel észre, bármit is csinálok! Bármit is csinálok, nem veszed észre, sőt mondom inkább azt, hogy leszarsz! Megértem én, neked a Dalme féle lányok jönnek be, de sajnálattal közlöm, hogy az iylen lányoknak nincsenek érzéseik! Én viszont lehet, hogy nem vagyok olyan lány, de tudom, hogy mi az, hogy szerelem!
-Szóval te szerelmes vagy belém?-vonta fel a szemöldökét.
-Igen! De ezt rohadt gyorsan felejtsd el, mert feladom! Most pedig szia!-mondtam és elindultam. Sírva mentem, de ez a szerencsétlen utolért.
-Várjál már Alice!
-Nem! Hagyjál!-azzal elkzdtem rohanni és a házunking meg sem álltam.