6. fejezet

A 10. g osztály ülésrend szerint levonult a focipályára, hogy meghallgassuk az évnyitót. Nálunk szokás, hogy minden évfolyamból egy tanuló beszédet mondjon. A mi osztályunkból szokás szerint Marci mondta volna, ha nem nyomja a kezembe a papírt, mondván, én olvassam fel. Rajmi bátorítóan rám nézett, én meg kimentem, és az egész suli előtt felolvastam, néhol pedig átfogalmaztam, javítottam. És nagyon nagy tapsot kaptam. Amikor levonultam, az egész suli pillantását magamon éreztem. Visszaálltam Rajmi mellé, és megszokásból hátra pillantottam Marcira, aki mosolygott rám! Aztán kacsintott egyet, és tovább dumált Dalmához. Ez érdekes volt, de nem foglalkoztam vele.
A teremben iszonyatos hangzavar kezdődött, ám Magdi néni ránk üvöltött, hogy maradjunk csendben.-Szóval. Lenne szükségünk két diák önkormányzati elnökre. Úgy gondoltam, hogy Marci marad és a társa idén Alice lesz.
-Tessék?-kiáltottunk fel egyszerre Barbival, aki egészen eddig Marci társa volt.
-Igen, Barbara, jól hallottad, Alice úgyszintén. A döntésem oka a következő. Te Barbara, csakis a buli szervezés miatt voltál DÖK-ös, amúgy nem voltál aktív a diák önkormányzat életében. 3 éven keresztül meguntam ezt a viselkedést, szóval idén mindenképpen más hölgyet választottam volna. És mivel Alice az előbb egy csodálatos beszédet olvasott fel az udvaron, ő lesz a másik DÖK-ös, és erről nem nyitok vitát.
-De...-szóltam én.
-Nincsen semmi de, Alice! Ki ellenzi, hogy ő legyen a DÖK-ös?-csak Barbi tette fel a kezét, senki más nem.-Na, én is így gondoltam. Következő téma: holnap fotózás lesz, szóval mindenki úgy öltözzön.-Gyorsan elkezdtem jegyzetelni, és közben odapillantottam Rajmira, aki csak mosolyogva engem figyelt és füles volt a fülében.
-Mit hallgatsz? -kérdeztem, ő meg odaadta a füles egyik felét nekem.-Ez micsoda?
-Neba', hogy nem ismered!
-Pedig nem.
-Avicii: You make me. Szerintem írd fel!-és én így tettem. Oda bigyesztettem a jegyzetfüzet lapjának szélére, majd folytattam a jegyzetelést. Aztán csöngettek, Dius meg azonnal hátrafordult hozzánk, hogy pletyizzünk.  Rajmi kérdőn nézett a szintén hátraforduló Petyához.
-Ez egész évben így fog menni?
-Nagyjából. De megfogod szokni. És addig mi is dumálhatunk. Hallom bmx-ezel.- Így hát a fiúk elkezdtek a bmx-ekről dumálni, mi meg szokás szerint pletytiztünk egyet. Ez minden szünetben így ment, és az első nap összegzésben jól telt el.